A jelenlegi cikk második eleme egy az ókori retorika újkori használhatóságáról szóló sorozatnak.. (előző rész)
Úgy érzed, hogy a közönséged már azelőtt érzékel és figyel Téged, hogy megszólalnál?
Úgy érzed nagyok az elvárásaik Veled szemben az előadásod előtt?
Úgy érzed, hogy a közönséged nagy része szimpatizál veled?
Fel vannak rá készülve, hogy meggyőzd őket?
Ha nemmel válaszoltál ezekre a kérdésekre, akkor gyenge az ethosod.
Az első cikk az ethos, pathos, logosz alapfogalmait és ezek kapcsolódását az újkori retorikához mutatta be.
Ebben a részben az ethos-szal foglalkozunk részletesebben megnézzük, hogyan méri azt a közönség, és megvizsgáljuk, hogy miért fontos és kritikus ez egy előadó számára.
Mi az Ethos?
Az ethoszt Arisztotelész fogalmazta meg először, jelentése: hiteles. A görög filozófus megállapította, hogy hajlamosabbak vagyunk egy jellemes ember szavaiban hinni. Később kibővítette ezt a definíciót azzal, hogy jobban meggyőzhetőek vagyunk olyan valaki által, aki hasonló hozzánk, legyen szó az adottságairól (pl. az életkoráról) vagy tanult képességeiről (pl. fiatalos nyelvezet)
Arisztotelész még nem említi az előadó tekintélyét (pl. politikusok), vagy az ismertségét (pl. egy iparág elismert szakértője) de valószínűleg csak azért nem, mert az ő korában korlátozottabb volt a nyilvános beszéd lehetősége. Manapság, mikor ennek megannyi formája létezik, és gyakran sokat tudunk az előadóról, ezeket is az ethosz fogalmába tartozónak véljük, kicsit bővítve az elméletét.
Tehát a fentiek alapján egy előadó ethos-szát négy tulajdonság határozza meg:
- Szavahihetőség (ahogyan a hallgatóság érzékeli)
- Hasonlóság (a hallgatósághoz)
- Tekintély (a hallgatósághoz viszonyítva)
- Ismertség vagy szaktudás (a témában)
Tovább »